Bizony, bizony, itt nem 'god' van, hanem 'gosh' mert Isten nevét nem mondogatjuk csak úgy. Jaj Lucusom, annyira örülök, hogy írtál! Vigyázz nagyon a Maszatra! Képzeld megjöttek a lovak, és van három pinto, tudod, olyan indiánfoltos!

Ma, amikor együtt könnyeztünk a hagyma felett, az orosz lány megkérdezte tőlem, szeretem-e Amerikát? és elmondta, hogy számára mennyire hihetetlen ez a lazaság és jóked, ez a rengeteg és állandó 'hogy vagy kedvesem' kérdés, ami többször hangzik el, mint a 'szia'. és valóban, teljesen igaza van. Lehet, hogy most a filozófiatanár büszke lenne rám, de megértettem Nietsche tanulmányát a történelem hasznáról és káráról. vajon a történelemnélküliség könnyedsége teszi Amerikát a szabadság és a lazaság országává? a ránk jellemző mentalitás pedig a történelem terhe? na, ehhez szóljatok hozzá:) vagy inkább ne:) A következő jelenet napjában háromszor játszódik le: egy öreg amerikai bácsi, azzal a jellegzetes leszakadt állú, öreges beszédmódal, amit a cowboyfimekben lehet látni, oda jön hozzám (egy nem vénnek való vidékről:)), és azt kérdezi: milyen a napod kedvesem? majd mosolyogva hozzáteszi: "kifli"!!! valami 56-os magyartól tanulta:) ez napjában háromszor...

Szóval tegnap kikirándultunk pár partyautóval a legközelebbi városba, egy really amerikai étterembe...az út mellett végig tavak voltak, elhajtottunk egy szarvas mellett, és mindenhol sípályákat jeleztek a táblák. a fiúknak biztos nagyon tetszenének ezek a hosszú elejű meg végű autók, no meg az a rengeteg harley-davidson, kétszer több mozog az utakon, mint autó, a kerítések meg karámfaszerűek...

Zsófival beszéltem, jól van, majd ír egy levelet, amit felteszek a blogra!

p.s.Jövő héten international night lesz, minenkinek prezentálnia kell a saját országát, úgy, hogy a gyerekeknek maradandó legyen...ötleteket várunk...cicabetti?