Őszintén bevallom, én sem gondoltam volna, hogy ennyi munka lesz, és azt sem, hogy képes vagyok ennyit dolgozni:):):) Reggel 7-től, este fél8-ig nyomjuk, délelőtt egy, délután két óra szünettel. De hát az ember azt bírja ki, amit ki kell bírnia:). Sokféleképpen fel lehetne fogni a dolgot. Eljöttem egy nyárra padlót sikálni? Ez a kaland? Ez a 'best summer of my life'? vagy: Szerencsés vagyok, mert lett egy barátom a világ minden országából, akikkel együtt szakadtam meg kalandjaim terhe alatt? ma Mike odaállt mellém, amikor a mosogatóban egekig értek a tepsik, és elkezdte énekelni azt a némelyeknek a Hófehérkéből, némelyeknek talán Miles Davistől (ez nem tuti) ismert dallamot, hogy 'Oh one day my prince will come' ('egy nap majd jön a hercegem') és ezt annyira eltalálta, hogy tíz percig sírtunk a röhögéstől, közben meg már olyan fáradt voltam, hogy állni sem bírtam. meg aztán Zsófit és Zsuzsit majd a Broadway helyreteszi, de nekem akkora erőt tud adni 10 perc a függőágyban ezek alatt a hatalmas fenyők alatt, meg a tó délután és este, a levélszőnyeg, meg a konyhából elcsórt almákkal tömött lovak...jajaj brother sun and sister moon...a fene azt a szentimentális lelkemet:)