'Én írok levelet magának.' Itt eme békakuruttyulós, holdsarlós newhampshiri éjszakában. nagyon köszi minden otthoni levelet és kommentet, rájöttem, hogy azért az egész világ túl tág ahhoz, hogy minden porcikáját egyforma hőfokon szeressem:) jaj, de hisz ezt mindig is tudtam...

Hogy mi történt velünk? Szombat este, félbehagyva az egyre izgalmasabb röplabdameccset (kicsit félve írom le a helyesírásilag kényes szavakat, a fél magyarszak engem olvas, de a barátságunk mélyebb, mint a szakmai arisztokracizmusunk:) ugye?) szóval szombat este (és mennyire durva, hogy minden este valami labdajátékot játszok, mint gyerekkoromban:)) szombat este Zsuzsi haláljófej főnöke, Kathlin, elvitt minket vásárolni, vásárlás után pedig meghívott az effinghami házába. Sütött nekünk pizzát (mikróba be), készített pár sangria koktélt, és betette a Dirty Dancinget a dvd lejátszóba. Perfect. Tökéletes este volt. pizza, sangria, Patrick Swayze és három elvetemült fanatikus, akik egymással versenyezve mondták a szöveget. (kathlin csak azért győzött, mert nem kellett magyarból fordítania) ("nobody can put the baby in the corner" és "I carry a watermelon" klasszikus!!!). ha látta valaki az Út a vadonba című fimet, és emlékszik belőle a hippi házaspárra, na, ez Kathlin és a férje, Joe. Halálosan édesek, lazák, egyszerűek, őszinték, hóbortosak és őrültek, szeretik egymást és úgy fogadják el az életet, ahogy van. Joe ács, ő építette a házukat, ami az erdő közepén van, ezen a településen egyébként mindenki az erdő közepén lakik, és a szomszédok legalább 100-200 méterre, vagy még messzebb laknak egymástól. autó nélkül itt lehetetlen volna az élet. Azt ígérték elvisznek majd minket táncolni, és a mexikói fiúkon kívül senki sem jöhet velünk, na, az lenne ám a salsa, de ki tudja mi lesz belőle...

És a vasárnap. Szabadnap. Isten megfizette báránykáinak a takarítást. Halálnyugodtan erkortyolhattam a reggeli teám, nézve, ahogy a többiek dolgoznak... csináltunk pár szendvicset, és egy 'Father'-rel (figyelem! ez már nem brother, ez father, ez a különbség a barát és a pap között, az egyik adhatja az ostyát a misén, a másik nem) nekiindultunk a Mount Wahington-nak. Ez a környék, illetve Északkelet-Amerika legmagasabb hegye, majdnem 2000 méteres. beérve a Fehér Hegy Nemzeti Parkba, kaptunk némi belépő ellenében egy cd-t, amit betettünk a kocsiba és megtudtunk mindent, amit a hegyről tudni kell. A valamikor itt élő indián populációk szent helynek tartották, ezért sohasem mászták meg, úgy gondolták, a belsejét a Nagy Szellem lakja. valószínűleg azért tartottak tőle, mert a hegy időjárása érdekes, pillanatok alatt képes teljesen megváltozni. Mark Twain kedvenc helye volt egyébként, aki azt mondta, ha 'nem látsz semmit, csak várj pár percet, és a hegy kifordítja neked sarkaiból a tájat'. Father szerint, a legközelebb voltunk a mennyhez, mint bármikor eddigi életünkben. Mondott egyébként szépeket, 'isten a természetben lakik, és az ember alkothat bármit, ezeknek a messzelátó szikláknak a szépségét, sosem múlhatja felül'. sajnos mi hiába vártunk, a felhők nem oszlottak a csúcs körül, így csak az odavezető út szépségéről tudok beszélni. ez a hely, a fenyvesek hazája. egy fenyőóceán. sok útnak és hegynek meghagyták az ősi indián nevét, lefordítva: Fürge patak, Medvenyoma hegynyereg. Frissebb, erősebb, mint az édesbús arcú, mesékkel átszőtt, én jó öreg Erdélyországom, de sokszor emlékeztetett rá.

Ez a drága fehérhajú father meg egy az ilyen világ legjobb emberei közül, legszívesebben becsomagolnám őt és a hozzá hasonlókat valami sérhetetlen burokba az idők végezetéig, semmi pénzt nem fogadott el, annyit kért, imádkozzunk érte...

Így telt a hétvégénk, és úgy folynak tovább napjaink, mint az Ossipie vize, ami egyébként szintén indián név. Pár apró kajak túrám után megállapítottam, hogy a tó valószínűleg végtelen... Ma Zsuzsit is elvittem, hogy hogy tetszett neki, majd ő elmeséli...Én 'végzem. Átfutni nem merem'. Csók mindenkinek.

egy kilátónal útközben