Let me see, mi is történt/történik velünk itt a messzi vizen túl. Jaj, most este nagyon jó volt. Kibicikliztünk, beatles dalokat énekeltünk egy suttogó fenyves közepén, visszaérve körbeültük a nappalit, a német lány gitározott, én megértettem az új-zélandi fiú minden szavát (ez nagyon nagy meló), a Zsuzsi mexikói masszázst adott és kapott, szóval egyszer csak azt vettem észre, hogy kellemes itt, ebben a kis családi körben...

Tegnap megtanultunk teniszezni, és én végre kivertem pingpongban a lengyel srácot, általában három órát állunk esténként az asztalnál és a reggelinél mindenkinek az az első kérdése, 'na ki nyert'?

A nap fénypontja: a western nyereg. Juan vezetésével "műterepre" mentünk, én csak így hívom, volt közben műfolyócsak, meg műfatörzs egy műlovaglás keretében, no meg három életveszélyben lévő kezdő, de én olyan csodaszép nyerget kaptam, hogy nem győztem csodálni az út végéig. Közben lejátszottam párszor magamban a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét, és már nagyon vártam Charles Bronsont, hogy elvágtázhassak vele a naplementébe...

huhú, mi lehet most a siófoki brigáddal? az asztal tetejénél ne adjátok alább! mi is nagy erőkkel készülünk az első bulira, szombaton a gyerekek felszívódása után tógaparti lesz a strandon. hallottátok már Hamupipőke sztoriját, akit elengedtek ugyan a bálba, csak előtte magot kellett válogatnia, öhm, akarom mondani, megetetnie 200 gyereket, és ruhája sem volt, de a tökhintó, akarom mondani a lepedőből hajtogatott tóga...öhm, no a mi tündér keri mamink most Kathlin lesz, aki a buli után meghívott minket a házukban tartandó utóbulira..."fortuna, fortuna forogj hát..."

puszi mindenkinek