Helyzetjelentést Hatosörs! Ki hogy áll a madaraival? Szárnyalnak a nyárban?

 

Mi újabb sportágban „csillogtattuk” tudásunkat! Ezúttal Anna Kournikova és Serena Williams bőrébe bujtunk! Hát nagyon vicces volt, Mike szerint a nekem való sportág a baseball lenne. Nem is értem miért mondja, talán azért, mert folyamatosan átütöttem a labdát a baseball pályára a kerítésen túlra (mondtam, hogy a ruhahajtogatástól megizmosodtam)?!

 A végére egész jól bele jöttünk és a pályán sikerült tartanunk a labdát pár percig.:)

 

Ma elment a második csoport is, holnapig csend és béke honol a táborban. Ezt ki is használjuk, mert ma lesz az itt már hagyományos TóGA PARTY a Staffnak. Egyenlőre még elképzelésem sincs, hogy hogy fogunk egy ágyneműből party szerkót kreálni (Istenem de hiányzik a gardrobom, a cipőim, szerencsére s.o.s. smink cucc van nálam de reménykedem benne, hogy tündérkerimami egyszer csak itt terem és segít:) és az időjárás is egy erős cunamira hasonlít. Életemben nem hallottam ekkora dörgést és villámlást!

De don’t worry, reméljük HamuDalmát is elengedik időben a konyhából, miután kiválogatta a kölest és remélem berozsdásodott csípőnket is megforgathatjuk, kedves mexikói barátainkkal, akik nagyon barátságosak. Sokat beszélgetünk, de azt jobban szeretem ha ők spanyolul beszélnek, mindig kedvesen mosolyognak, szóval egyeltalán nem vonzóak pesti pasikban megfáradt romantikus lelkünknek!

Hölgyeim a témában valószínűleg nyitok egy új secret blogot tekintettel a nagy nyilvánosságra!:)

…és anyukáinknak üzenem, hogy van itt egy Ralph atya, aki még keresi Maggiet! Vegyetek egy repjegyet!

 

P.S.: Ebben a pillanatban érkezett egy beszámoló Siófokról!:) Hát, khmmm nem blogképes!

Eljött a party ideje. Sok röhögés és kínszenvedés után mindenki magára öltötte a lepedőjét, ami báliruhává változott egy éjszakára. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, de a partra érve elkapott a dolog hangulata. A csónakházban halványan világítottak a mécsesek, ragyogtak a csillagok, kabócák, hullámverés, telihold, terített asztal, ami roskadozott a gyümölcsöktől, szőlő, eper, pikáns sajtok…ha pepsi kóla helyett pár kupa borral boldogítják a társaságot, valószínűleg igazi dionüszoszi ünnep kerekedik. De ennél józanabb buliban utoljára a teadélutánokon voltam, nem akarom kiszámolni hány éve…Egy dolog tudta részegíteni a szomjazó szíveket: a babérkoszorús, kisportolt Ceasarok, Akhilleuszok és Hektórok megérkezése. (Ez a görög/római kultúra értett a hedonizmushoz.) Táncikáltunk, amennyire a tóga engedte, majd éjfél körül a tökhintóból Kathlin-autó lett, báliruhából partiszerkó, kólából mexikói világos, és bizony Kathlin és Joe háza táján felcsavartuk magyarosan a szőnyeget. „mint az őrült, ki letépte láncát”, mi casa, su casa, arriva, arriva, te quiero , baila baila baila more. Kellett ’mint testnek a kenyér’, meg jaj de kellett, az a habosbabos nem nyikorgó ágy, húztuk a lóbőrt délután kettőig.

Kicsit megmosolyogtam magunk ébredésnél: Itt szundikálok egy lila szobában, Zsuzsi a sarokban szuszog, az ablakból hegyeket és fenyőket látok, és csendesen esik az eső. A kalandok folytatódtak, a mi drága hippi házaspárunk átvitt bennünket Maine államba, egy nagyon érdekes moziba. Na most mit mondjak, ezt csak ez a népség találhatta ki: egy mozi-étteremben voltunk. Nagy bőr fotelek, asztalok, és a kivetítőn már ment is a film. Nálam az ebéd és a mozi két nagyon külön dolog. Egy komolyabb film esetében elképzelhetetlennek tartottam volna, de a mi kis üdítő limonádénk lehetővé tett némi kajaszünetet. Mindenkinek ajánlom a Mamma mia című film megnézését, Meryl Streep még mindig fenomenális, Colin Firth és Pierce Brosnan nem tud megöregedni, és Görögországba is sürgősen el kell mennem…fergeteges díszletek, és felejthetetlen ABBA számok, inkább musical kategória. A pincért Quasimodónak neveztem el és jókat szórakoztam rajta, görbített háttal közlekedett a sorok között, hogy ne lógjon a képbe, és örökre elnyerte a szívem, mikor a hatalmas zsíros hamburgerem után hozott fagyisüticsoki csodát. Itteni anyánk és apánk semmit nem engedett fizetni, úgyhogy meghívtuk őket szüretre. Igazából pár apróságon kívül ez alatt az öt hét alatt nem is költöttünk, na de lesz ez még így se.

Öröm, boldogság. Egy dolog árnyékolja be ezt a perfect day-t, visszaérve tudtuk meg, hogy pár magyar lány Zsófi táborából ma meglátogatott minket, de csak Dávid tudta fogadni őket...

 

Oh igen, rájöttem, hogy zene és tánc nélkül nem lehet élni, vagy ahogy Camus mondta- „A tél mélységes bugyrában megtanultam végül, hogy mindenen átizzó nyár lakik bennem.”..de ne szaladjunk ennyire előre! Mivel pénteken HamuDalmácskát csak később engedték el, így Dáviddal indultam el a benzinkútra egy hátitáskával, hogy végrehajtsam a secret missont (titkos küldetés), mert ugye vendégségbe nem illik üres kézzel menni. A benzinkutas néni nagyon csodálkozott a szép színes magyar személyimen, mondtam neki, hogy magyar vagyok, tudja, ott van Európa közepén. Erre ő: Magyar vagy és egy Írországos pólóban olasz bort veszel Amerikában, te aztán international vagy. Hajaj, ha még tudná, hogy szentgróti is, meg egy kicsit csikilázi…nem csodálkozna.

A tógaparty már a készülés miatt is megérte, egy órán keresztül, tizen lányok tekertük össze-vissza magunkra az ágyneműt és közben egymáson nevettünk, hogy ki mennyire keveredett bele. Aztán mikor végre mindenki elkészült sminkkel, frizurával, mint az igazi egyiptomi hercegnők útnak indultunk a partra. Dalmával ellentétben engem nem a romantikus hangulat kapott el, hanem az első gondolatom az volt, hogy ezt a rohadt sok ágyneműt nekem kell kimosni hétfőn. Voltak nagyon egyedi kreációik is, a fiúkon babérkoszorú és a vállukon hanyagul átdobott tóga..hmmm, hát biztos ilyenek voltak a római Istenek!

A buli nem volt rossz, de Oszi nem fért hozzá a sörhöz, a Csita nem keverte a zenét, a Dani nem kezdte el a táncot, a Tibi nem csavarta fel a szőnyeget, a Monyó nem nyomott egy „latinosat”, az Attila nem pogózott, úgyhogy babérkoszorú ide vagy oda...hiányoztatok!

Mi azért mindent elkövettünk….kedvenc Zoloska (oroszul hamupipőke) barátosnénkkal annyira táncoltunk, hogy az én tógám feladta a küzdelmet, így leegyszerűsítettem és rákötöttem a derekamra és felvettem a hegyibuli stílust, megszabadultam a papucsomtól is.

Hamupipőkével ellentétben, nekünk még az este java csak éjfél után jött, tógáról átváltottam a kedvenc piroska ruhámra és elmentünk a mi Tündikerimaminkhoz. Ahol végre hozzáfértünk a zenéhez is, így esett meg, hogy hajnali négyig a konyha közepén táncoltunk (eddig nem értettem, hogy miért ilyen nagyok itt a konyhák). Spice girlstől kezdve Donna Summerig mindenre táncoltunk. Én éppen szabadgyakorlatot tartottam a kör közepén amikor az egyik mexikói fiú megkérdezte, hogy te honnan jön ez a kezemet fel, fenekemet rázom..stb., szóval minden csak kalotaszegi nem, mondtam, hogy hungarien folk dance!

Mosolygott, gondolta na ezek se normálisak!

Aztán reggel fele elpihentünk a kényelemes kis ágyikóban és délután kettőig ki sem szálltunk belőle. Azért két szundikálás között suttogva megbeszéltük a világ dolgait. Vállon veregettük egymást, hogy már a munka felén túl vagyunk és a java mégcsak eztán jön! Aztán azt is megbeszéltük, hogy korog a gyomrunk és mennyire jó lenne egy csikilázi reggeli. Friss kenyérrel, szalonnával, papa tormával, Lali pálinkával, Riska tejjel, padlizsákrémmel, juhtúróval, igazi sárga színű tojással és közben nagyokat sóhajtottunk. Aztán nevettünk, hogy mennyire lükék is vagyunk, mert amikor meg húsvétkor a Hargitán voltunk és be voltunk vackolva az emeleten a Muci-paplanba, kint szakadt a hó, bent a tűz pattogott és nem volt már villany csak gyertya, akkor meg azt beszéltük, hogy milyen lesz a nyár a nagy  Amerikában. De ez így szép, hogy forgunk a világgal, csak mondtam Dalmának, hogy jó lenne ha már megírná az első könyvét, mert akkor nem kellene hétfőn reggel a mosogató mellett kezdenie, nekem meg a szennyes ruháknál…..

Mamma mia és dancing queen! Meryl Streep mint mindig nagyon jó, a mi Darcynk (Colin Firth) most nem hozza a szokásos angolosan romantikus karaktert, a mi 007-es ügynökünk pedig még mindig baromi sármos, de jobban áll neki a pisztoly, mint az éneklés! Összességében egy nagy fotelben, vacsorát majszolgatva elmegy, a desszert mellé pedig passzol a görög látkép.

A mi kedves örökbefogadó amerikai szüleinknek meg örök hála, hogy gondoskodnak rólunk!