Nálunk lassan véget ér a nyár. Az éjszakák újra hidegek, és napközben sincs már nagy meleg. 7 hete indultunk útnak, és még két hét munka maradt. Ennyi bőven elég lesz. A sok szép élmény ellenére, mégiscsak dolgozni kell:). Olyanok vagyunk itt, mint egy kisváros. csak kocsik helyett mindenki golfautókkal közlekedik. A konyhás csapat borzaszatóan összetartó lett, biztos vagyok benne, hogy életre szóló barátságok köttettek. Egyedül a francia lánynak kell még elgondolkoznia azon, mit ronthatott el, hogy a nagyölelésekből, a pacsikból, meg a szeretet-kacsintásokból rendre kimarad. Amire rá kellene jönnie az az, hogy mindig tisztelnünk kell mások büszkeségét. mert egy nemzet vagy nép sem több vagy kevesebb a másiknál, és a csapatmunka, az csapatmunka, minden láncszem ugyanolyan fontos, és ugyanannyit nyom a mérlegen. nem lehet nemzetek szerinti általánosságokat emberekről levonni, ezt ennél tisztábban még sehol sem láttam. önmagukban is annyifélék vagyunk. én rengeteg kivételesen melegszívű, jó humorú, érdekes embert ismertem meg itt. az az említésre sem méltó pár személy, akik valamiért falat húztak velem vagy velünk szemben maguk elé, zsuzsiként 'csak saját magát károsította'. hát jó, akkor nem terhellek bennetek a csodáimmal:)
Tegnap az esti találka végén, megszólalt egy füstös hangú énekesnő a rádióban, azon a gyönyörűszép spanyol nyelven, mire Hector kézenragadott és azt mondta, NA EZ A SALSA. Na ez meg az én Dirty Dancingem volt. Fiúk, itt minden csak rajtatok múlik. ha jól vezettek, mi úgy táncolunk, ahogy ti fütyültök:) A karakterem egyébként Gina Montano-ra változott a Sebhelyesarcú című filmből. ajajj.
jaj, és tegnap végre íjászkodtam. ugye nem felejtettétek el, mit kérek születésnapomra, (a kutyának persze még mindig örülnék) csak azt a tavalyi sok zűrt szeretném megelőzni:) Szóval be akartam adni, hogy először próbálom, mikor meglátták a május 1-i hegeimet a karomon, és nem volt mit tenni... ez egy annyira jó dolog, tök nyugtató, szép mozdulat.
Jövő csütörtökön elviszik a lovakat, úgyhogy már nincs sok időm. Összegezve: azok a lovak, amik western nyereg alatt futnak, fajtájukban, mozgásukban, viselkedésükben is teljesen mások, mint az összes eddigi, amin valaha ültem. Abszolút nem igényelnek lábbal és kézzel való állandó irányítást, a testedre, a testsúlyodra figyelnek. ha megadod nekik az ügetés vagy vágta parancsot, onnantól kezdve addig abban a jármódban maradnak, amíg le nem állítod őket, és mindehhez tökéletesen van kifejlesztve a felszerelés. valamint nagyon dinamikusan, kis íven fordulnak, mindenre azonnal és hirtelen reagálnak. hát, ezt most lehet, hogy magamnak írtam:)
puszi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Verus 2008.08.02. 20:44:08
a bejegyzést nem cak magadnak írtad, mindig örömmel olvasom a "lovas" bejegyzéseidet!
hát itt nem is tudom volt-e nyár, ma kb 35 fok volt most meg világvége hangulat van, legalábbis itt pesten. soha nem voltam egy nagy greenpeaces, de egyre inkább azt gondolom, hogy sikerült nagyon tönkretenni a földet, nem véletlenelek ezek a ngy időjárás-változások...
a kubahedinek megérkeztek menetrend szerint csüt. este, az élménybeszámolóra és a képek megtekentisésre jövő héten kerül majd sor (remélem kibírom bőgés nélkül). már ennyi. még mindig nahyon hiányoztok!
pusza
cicabetti 2008.08.03. 01:57:50
nem szabad lefekudnunk aludni, h at tudjunk allni. bok a szemem
Lackó 2008.08.04. 12:56:50
Csak annyit fűznék hozzá, hogy olyan erős a lánc, amilyen erős a leggyengébb láncszem! :)
Pusza!