Végül nem a rózsaszín lett, mert három számmal nagyobb volt. És végül nem szerepeltem, mert a színházat elmosta az eső. A háború a végéhez közeleg, elég fáradt mindenki. Bár nekünk most a gyerekek segítenek egy kicsit, valami lángelme versenyfeladattá tette az asztalok letakarítását és a söprést evés után. Kicsit besegítek a csapatomnak, mert mindig eggyel több seprűt adok nekik, eddig még senki nem vette észre... A finálé most következik, a nagy kötélhúzó verseny. Sietnem is kell.

Amerikában a hálának két jelét ismerik, a fagyit és a pizzát. A staff minden fejtágítás után e kettő közül választhat. A fagyinak itt sokkal nagyobb tisztelete van, mint a jégkrémnek, egyfajta ünnepnap, ha fagyit kapunk. Édességek, csokis sütik, csipszek, rágcsálnivalók nélkül elképzelhetetlenek az étkezések. Néha belegondolok az otthoni, meg az erdélyi kajákba, kicsit hiányzik a dolgok tiszta íze. A húsok: szalonna, sonka, kolbász, jajjj, az a húsvéti báránypörkölt:) a kelttésztákat egyáltalán nem ismerik:( na de erről ennyit. elnézést a kitérőért.

Mivel a vége felé tartunk, tegnap este nagyon meg akarták köszönni a munkákat, így elvittek minket egy pizzériába (vacsora után). Bezsúfolódtunk egy iskolabuszba, amiben nem volt világítás, és a sofőr addig nem indult el, míg nem kezdtünk el énekelni. Az itt tanult dalok közül nekem egy nagyon furcsa kántálós blabla szám a kedvencem. A szövege nem jelent semmit, csak pár sor erőteljes rigmus, amit egy srác után kell kiabálni, leutánozva az ő hangszínét. Nagyon különös hangulata van, és hihetetlen micsoda üvöltést tud kihozni az emberekből. Így biztos nem értitek, de ha hazaérünk megtanítom. Olyan ez, mint mikor a Holt költők társaságába a "kongós" számot éneklik, és ráéreznek erre a tamtam-dobos hangulatra. Valami ősi cserkész nóta.

Ja, a pizzériába mindenki kosztümben érkezett, a szerepének megfelelően, így vittünk egy kis színt a vendégek életébe. A képeket Zsuzsira bízom.

ui: Julcsival mi van? írt valakinek?