Houstonban már egy cowboy kalap boldog tulajdonosaként ismertem meg vendéglátóinkat Anit és Tivadart. Aznap este nem volt hiány lecsóból, pálinkából és borból és végre átélhettem hogyan buliznak az amerikai fiatalok.

Mindenki tudja,hogy augusztus 23.-a az egyik legfontosabb nap az évben,mert akkor született a mi Zsuzsink,hogy méltóképp megünnepelhessük ezt a napot útra keltünk Dalmával, Katával, Zsuzsival és Tivadarral és elautóztunk Austinba, és nem akárhol szálltunk meg, hanem a Hiltonban. Megvacsoráztunk, aztán megnéztük, ahogy a világ legnagyobb denevér populációja éjszakai zsákmányszerző körútra indul. Majd hosszas készülődés és sminkelés után megölelgettük, megpuszilgattuk Zsuzsinkat és elindultunk, hogy az éjszakát a Vak Disznóban töltsük. Kétségeket keltő neve ellenére ez az egyik a legjobb hely, ahol valaha is buliztam és még a másnap is könnyen indult Tivadar piros piruláinak köszönhetően. Hétfő reggel nagy izgalommal indultunk a repülőtér felé, mert már akkor biztosak voltunk benne, hogy ezt a felszállást sem úszhatjuk meg zavar nélkül. Már a becsekkolásnál kiderült,hogy egy kicsit túlsúlyos a bőröndöm, de azt mondták elég ha kiveszünk néhány dolgot és akkor nem kell fizetni. Drága és felülmúlhatatlan Dalma barátnőm egy pulcsi és  egy törölköző után mindenki előtt élből előrántotta a szennyes bugyiaimat. Kezemben szennyes alsóneműimmel és indultam el a vámosok felé, ahol most egyáltalán nem keltettünk feltűnést. Magam sem tudom, hogy értük el ezt…

A felszállás már nem ment ilyen könnyen, ugyanis át kellett vizsgálni a gépet. Még jó,hogy ez felszállás előtt jutott eszükbe…Eközben mi,hogy ne vesztegessük az időt búcsú videót készítettünk a családjainknak,amit szerencsére nem kellett felhasználni,mert egyben megérkeztünk Terka mamához New Yorkba. Terka mami pörkölttel várt minket és elmondhatom, hogy életemben először ettem hajnali kettőkor lelkiismeret furdalás nélkül. A jó kis magyaros ízek feledtették velünk az utazás minden fáradalmát és megpróbáltatását. Köszönjük szépen Terka mami!:)