Hagymás tojás illatára ébredtem, mami már felterítette a herendit, én felöltöztem és átfutottam a szomszéd szobába, kedvesen:)  keltegetni a lányokat. Épp asztalhoz ültünk, mikor kintről eszeveszett futkosást és ajtócsapkodást lehetett hallani. Én kirohanva annyit láttam, hogy az orosz lány egy kancsó vízzel a szobája felé rohan, de hatalmasat esik a kövön, egy félmeztelen srác pedig segítségért kiabál. Akkor éreztem meg a füstöt. Pár percig még tehetetlenül rohangáltunk, Ági tárcsázta a tűzoltókat, mindenki felkapta a táskáját és a lépcső felé menekültünk. Pillanatokon belül termett ott az első tűzoltó, majd jött a második és a harmadik, sorfalat álltak lefelé a lépcsőn. Én a locsolócső alatt bújtam át laptoppal a kezemben. Az utcába négy tűzoltókocsi érkezett, de jött a mentő és a rendőrség is, a környező házak lakói és a járókelők a templom köré özönlöttek. Oltani indultak a tűzoltólétrán is, kiverték két szoba ablakát és az egész épületet elárasztották vízzel. Káosz volt a javából. Soha nem éreztem még át ennyire testközelből, milyen vakon képes pusztítani a tűz. Ott álltunk tehetetlenül, és imádkoztunk, hogy ne érje el a szobánkat. Senki nem sérült meg, senkinek sem esett semmi baja, de az ötös szobából nem maradt más, mint por és hamu. A tűzoltók, a vijjogás, a hangzavar, az azonnal ott termett kérdezgető újságírók és tévések, fegyveres rendőrök, dühös lakók, szomszédok és tulajok, rosszalló és lenéző tekintetek között pedig ott állt mezítláb az a szerencsétlen orosz lány, egy szál selyemhálóingben, ami a mai naptól fogva minden vagyona. Vékony, hosszúlábú, hosszú hajú, szép szemű nő. És millió forrás által megerősítve a testéből keresi a kenyerét. Én hiszek a lány szemének, és ezzel a véleménnyel pár emberen kívül magam vagyok. Én hiszem, hogy a fiú egy rokona, mert nagyon hasonlítottak és mert a fiú szemét is láttam, akinek nem volt szállása egy éjszakára és becsempészte magához, és hiszem, hogy nem volt drogos, csak ivott néha, mert máshogy nem tudta elviselni az életet, és a tűz nem a cigarettától lett, hanem egy gyertyától. Nem akart ő semmi rosszat. Főleg nem magának. Tudom, hogy nehéz megérteni az embereket, akik félnek, mert egy élet munkája veszhet kárba pillanatok alatt. De nem tudom megérteni azokat, akik birkaként harsogják túl a kórust, és nem látnak messzebb az orruk hegyénél. A tűz csak jön, üres kézzel, nem hoz semmit, nem kérdez semmit, de úgy megy el, hogy mindent visz. Hm. Mi az a minden? Néha annyira tudunk dolgokhoz ragaszkodni, pedig meztelenül jövünk, és úgy is megyünk, a legszebb pillanatok és a boldogság emlékével. A napfény nem hagy nyomot a füvön:)….Ééés, hogy a szokásos nagy drámabölcsességeim után viccesebbre fogjam a dolgot, Zsuzsi és Zsófi hálóingben, alsónemű nélkül élték túl a mai tűzvészt, valamint kis lelkivilágunkat rendesen megmozgatta ez a rengeteg életmenő tűzoltó. A lakóközösség is figyelemreméltóan összetartó lett. Texas: Született feleségek, New York: Harmadik műszak, remélem hazafele a Lost-ot kihagyjuk:)…jól van na anyukák, nem kell izgulni, az élet már csak ilyen veszélyes dolog, de mi tudjuk, hogy kemények vagytok! Mi meg vigyázunk egymásra. Csókolok mindenkit!!!