A cím az ebédlő falán díszeleg, egy hatalmas fekete kalózhajó felett, a háttérben pedig Pán Péter az indiánokkal táncol. Ez a kedvencem, és meg akartam örökíteni nehogy elfelejtsem. Itt is rengeteg a crow (varjú):)

Sokan küldenek aggódó emaileket, miszerint egyre kevesebb a bejegyzés, és biztosan nem akarunk beszélni a rossz dolgokról. Hát, sose higgy egy tengerésznek szárazföldön, de tényleg minden rendben ezen a tengerentúli földön. Úgy érzem a munkát meg lehetett szokni, elmúlt az első hetek izomláza, és a hangulat továbbra is jó, pár embert nagyon megszerettem...szerdánként megszabadulok a konyhából, és Zsuzsival kettecskén serényen takarítjuk a templomot, azt hiszem tegnap nem volt olyan magyar népdal, amit ne énekeltem volna el oltárporolás közben. igen, ilyen apróságok is voltak a bakancslistámon, mint egyszer elénekelni egy templomban Esmeralda Notre Dame-i dalát:) még kedveskedek kedves olvasóinknak egy képpel a konyhai csapat 2/3-áról, mindig mi eszünk először. puszi

ui: Mártának és Zolinak boldog születésnapot!

uiui: majd elfelejtettem, tegnap böfögő verseny volt a 'hegyen', és a camp legfiatalabb, legkisebb, legvékonyabb kiscsaja nyerte meg, maga mögé utasítva pár nagydarab kamaszt, very very funny:) ezek az amerikaik!