Igen, igen, ahogy már Vera kommentjéből tudni lehet, mind a hárman épségben megérkeztünk. Hárman, akarom mondani négyen, háromféle útvonallal, különböző új ismeretségekkel és kalandokkal, de megérkeztünk. Itt jön a meglepetés rész: Terka mami is hazajött velünk!!! Tőle nem szokatlanok ezek a rejtelmes megjelenések, csak mindig a család más-más tagja a beavatott.

Őszintén szólva egyenlőre nem vagyok magamnál. A reptéri fogadóbizottság adta az első sokkot, nagyon nagyon nagy pillanat volt, sosem fogom elfelejteni…Ezért érdemes ilyen hosszú időre elmenni, köszi szépen:)…És most ittHon édes itthon, vagyis egyenlőre Budapest és a kicsi lakásom. Három hónapja nem volt körülöttem ilyen csend, de most jó is. Szóval azon gondolkodám, hogy vége lesz lassan az indiánnyárnak, sátorfát kell szedni, városba költözni, és belehelyezkedni ismét az időbe, a dolgos hétköznapokba. A lengyel fiú mondta egyszer a táborba, hogy nézzél körül, te nem érzed úgy, hogy itt megáll az idő, és egy világtól elszakadt sziget vagyunk? Volt benne valami. De ahogy a Gyűrűk urában a mesének egymás után többrétegű befejezése van, itt is sok mindent kell még összegezni. Még ki akarok írni magamból egy-két gondolatot, ha már úgy döntöttünk, hogy nyilvános fórummá tesszük ezt a nyarat, és ti végigkövettétek a napjaink. Nem bánom, hogy így többet megtudtatok rólam, rólunk, olyat is, amit eddig nem gondoltatok volna, mert tényleg ezek vagyunk mi, de egy időre ez elég is volt. Visszavonulunk titkos életünkbe…Már alig várom, hogy a Maszattal nekieredjünk indián lábnyomokban lépdelve a végtelennek és tovább, a napnyugtánál is túlra, és senki de senki ne tudja, miről gondolkodunk mi ketten:). És persze azt is várom, hogy mindenkivel egyesével is, meg összesével is beszélgessek egy nagyot, illetve, hogy TI beszéljetek, és megállás nélkül elmondjatok mindent. Jóéjt, MAGYARORSZÁGRÓL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!