A magyar népmesék táltos paripája először a szegénylegény egyetlen, öreg párája az istálló sarkában. Parázzsal kell megetetni ahhoz, hogy életre keljen, és azt kérdezze: "milyen gyors legyek édes gazdám, mint a szél, vagy mint a gondolat?" A világ legszebb táltos paripája most egy szentgróti istállóban álmodik a végtelen mezőkről, és olyan gyors, mint a gondolat, csak akkor tud lenni ha apukám füttyent neki pálinkás jókedvében:), de azért arra megtanított, hogy a szelet bizony utol lehet érni... Tegnap Mike érdeklődve kérdezte, hogy megy a western lovaglás (emlékezett rá, hogy márciusban Pesten kifejtettem mennyire szeretek lovagolni), én meg pironkodva bevallottam, hogy bénázok az ügyben. Erre ő vacsora közben behúzkodta a konyhába a lovakért felelős srácot, és megmondta neki, hogy ez a lány holnap délután el lesz engedve a vágódeszka mellől egy két órás lovaglásra. Megköszöntem a dolgot, visszahajoltam a koszos tányérok fölé, és azt vettem észre, két könnycseppet belemostam a habos mosogatólébe. hát nekem nem kell sok a boldogsághoz...

Úgyhogy ma, lovagoltam. A lovakért egy ausztrál csaj (Loren), meg egy mexikói srác (Juan) felelős, naponta háromszor három gyerekkel kell 45 percet foglalkozniuk. Én két kislánnyal mentem, mindkettő először ült lovon. Tőlem csak annyit kérdeztek: angol vagy western? bár ez utóbbira nagyon kíváncsi vagyok, az angolt választottam, nem akartam bénázni először. egy perc alatt feldobáltuk a nyergeket, és elindultunk a karámban körbe-körbe. a két lovasoktató az árnyékból lesett minket, semmit nem szóltak a lányokhoz, én igazgattam őket, hogy üljenek. Már belenyugodtam, hogy csak lépegetni fogunk, mikor Huan arra kért, ügessek. Először azt hittem nem értem, de ő egyre csak kiabálta a lányoknak, hogy most gyorsabban fogunk menni, és üljenek a nyeregben fel-le. nagyon lassan megindultam, aztán azonnal lassítottam is, mert láttam, hogy a lányok lebegnek, a lovak egymás hegyén-hátán, az egyiknek elege is lett, kivágott a sorból a kiscsajjal és addig vágtázott, amíg a lány le nem esett. Nem tudok hozzászólni. ennél felelőtlenebb, nevetségesebb dolgot még nem pipáltam...sérülés nélül megúszta mindenki, a lányokat kivitték, engem hagytak, csináljak amit akarok. úgyhogy mi nekiindultunk Kapitánnyal, és fél órán keresztül vágtáztunk fel-alá a karámban. Pompás paripa. Hajtani alig kellett, a legkisebb jeleidre is reagált, fürge volt és dinamikus. Úgy éreztem, egymásra találtunk. Mit is mondhatnék? teljes lelki béke...Huan azt mondta, mehetek minden nap...Szóval valaki a konyhában áll 10 órán keresztül, valaki meg az árnyékból lovasoktat. szép...

Holnap mindenki kirándul, végre pihi. A bakancslista következő pontja a western nyereg. Ahogy mondani szoktam egy jó vágta után a rétek végén, "ezért születtünk meg"...ugye Lucus? Nagyon büszke vagyok rád, csak így tovább...

Sokan kérdezik milyen az angolunk, hát én csak annyit mondok, a mi Zsuzsink tegnap előadást tartott az íjászatot oktató srácnak, hogy az ősmagyarok tudtak hátrafelé nyilazni. szóval lassan lassan fejlődünk...:)