Szóval sosem volt még ennél jobb dolgunk aMarikában, van itt pörkölt, paprikás krumpli, leves, palacsinta és eredeti kolbász meg császárszalonna a magyar hentestől. Bizony ám, itt a bolt kétutcányira tőlünk. A magyar könyvesbolt meg a másik irányban. Tegnap a mami törzsmunkahelyén, a Klubban is voltunk. Itt gyűlik össze minden este a sok 56-ban külföldre szakadt hazánk fia. Kártyáznak. Hühű micsoda pénzekkel! Lassan eltűnnek majd ők is, és új korok felé fordul a földsarló. Ezzel a magyarságtudattal kapcsolatban kissé naiv voltam, de én már csak ilyen vagyok. Bárhol hallottam Kosztolányi anyanyelvét, pörögve röppentem oda egy ’sziá’-ra, mert annál többet tényleg nem akartam, de a sok jó mellett, akadt pár rossz tapasztalat is. Tivadar is mondta, akik régóta itt vannak, azoknak ez a csoda már a három napon túl van. Azt azért mondjátok már meg nekem, hogy az Erdélyből jövők tiszta, egyszerű, őszinte emberségét miért lehet kilométerekről kiszagolni? Szóval arra rá kellett jönnöm, Zsófi barátnőin keresztül is, akiknek végignéztem az elkeseredett szálláskeresésüket, meg az elvesztett bizalmukat a magyar szóban, hogy az összetartás, meg a hazafiság népmesei motívum. Ez a világ már nagyon nem az, amiben vacsorával kínálják meg a messziről jött szegénylegényt, és szénát terítenek le neki a pajtában. Bizalomról és bizalmatlanságról, jó világról és rossz világról írni fogok majd még valami velős összefoglalót a szentgróti nyoszolyámról, ha egyszer hazaértem.

Még annyit, hogy két borzasztóan helyes magyar fiúnak köszönhetően azért sikerült ingyen csónakáznunk a Central Park taván. A Kanta Janit nem találtuk, de vigaszdíjként a csónakházban megütötte a fülünk némi magyar szó. Sajnos evezni nem eveztek helyettünk, így azt bevállaltam én. Ilyen csodálatosan romantikus pillanatokat élünk meg így hárman:).

Láttuk a Broadwayt, a Time Squaret, a Rockefellert, a Metropolitan és a természettudományi múzeumot. Kicsi szüleim, azzal a vallomással tartozom, hogy engem ennél fiatalabb korban, ennél éretlenebb fejjel, semmi értelme nem volt elhozni ide. Én erre most lettem kész, és még most se. Hogy lehet feldolgozni, hogy látod Monet-et, Manet-et, Picassót, Klimt-et, Mirót, hogy együtt gondolkodsz Rodin gondolkodójával? A lelkesedés a tudásból jön. A megelőző ismeretből. Én azt hiszem akkor nem láttam mást a görög kor termeiből, mint semmitmondó torzókat és köcsögöket. És most áldottam az ofő nevét, hogy úgy szerette a csillagokat meg a mitológiát, meg azt az ókori irodalom tanegységet, mert Androméda arcán minden vonást értettem, de itt volt Psziché, az istenek és a nimfák, Nessus vére, Orfeusz hátra forduló, rémült tekintete. Millió történet keringett a fejemben. Van itt képe Diegonak, Frida láthatta az ecsetvonásokat. Renoir a tökély, minden képe boldog. Nagyon utálni és röhögni fogtok, ha most leírok egy ilyen giccset, hogy a tudás hatalom, erő, boldogság, és a valóságot mágikussá teszi?

Leírtam:D…a mami hümmögött egyet álmában és a másik oldalára fordult. Igazad van mamikám, mit bonyolítom én ezt… van a fű, a fa, meg a virág, nem kell itt annyit gondolkodni. A fűről, meg a fáról légyen szó, a természettudományi után már megint sír a szám, hogy nem valami zoológusnak mentem. Láttunk mindenféle kihalt és ritka állatfajokat, olyan életszerűen és hitelesen rekonstruált bizonyítékát az evolúció minden lépésének, hogy ’Istenem segíts meg’:), láttuk egy mamutfenyő törzsének darabját, fél szentgrót fűthetne vele télen, meg pár meteort, ami hullócsillagként indult útjára valamikor hejjj de nagyon régen, és akkor már a dinoszaurusz csontvázakat ki ne felejtsem.

Ezt a tömény tudományt a Broadwayon vezettük le, én előszeretettel cipeltem végig a lányokat a kedvenc háromemeletes játékboltomon, és megtaláltuk az M&M csoki üzletet is, az ajtón belül ingyen annyi M&M cukrot eszel, amennyit nem szégyellsz…öhm, mi ugye nem vagyunk szégyenlősek…

Csókolok mindenkit!