Hááát, akkor most elmesélem beégésem történetét, avagy, hogy jegyezte meg egy életre mindenki az arcom, na, ennyire nem drasztikus... Szóval, a mi kis campünkben ilyen kisdobos élet folyik, reggel trombitára a tóparton felhúzzuk a zászlót (ezt én nem látom, mert a konyhában vajazom a hamburgert), este meg közösen lehúzzuk, épp akkor, amikor a nap eltűnik a dombok felett. ma este kisétáltam szépen, felálltam a dombocska tetejére, mert a parthoz közelebbi homokos részre nem akartam rámenni, mikor óriási hangerővel minden hangszóróból megszólalt a makaréna. Az előttem álló 200 gyerek egyszerre kezdte el rázni a fenekét, gondoltam én is mozgok kicsit a tömeggel, végül is ez a szám már hozzámnőtt egy-két buliban:) ugye emlékeztek:)  na, szóval tudom a koreográfiát:) ez látszódhatott is, mert a tömeg közepéből kiordított az ausztrál lány, akit eddig nagyon bírtam, hogy engem kell figyelni, így történt az, hogy egy domb tetejéről, kétszáz gyereknek mutattam a lemenő nap fényében, hogy kell csípőtrázni. oké, túléltük. igen ám, de ezután megszólalt egy általam nem ismert 'everybody clap your hands' szám, a Vanda tuti tudja, aminek az volt a lényege, hogy a számban előre mondták a tánclépéseket: tehát egyet jobbra, egyet balra (ezen még magyarul is gondolkodom, nem angolul:)), ugorj hármat vagy ötöt, lépj egy csacsacsát, lépj egy keresztet, szóval teljesen belegabalyodtam, az az 1000 gyerek (arra már 1000nek tűnt, pedig még mindig engem nézett). na akkor ért oda a francia lány, aki még kicsit tudta menteni a helyzetet. jajajajaj.

Rengeteg a meló, anya, apa, minden mosogatást, amivel tartoztam otthon, törlesztettem már most és még 10 évre előre...Nem bántam meg, hogy staffnak jöttem, mert nem beszélem annyira a nyelvet, mint azoknak kell, akik a gyerekekkel vannak. Pedig borzasztóan irigylem őket, mert amúgy nagyon bírnám. ezek a fiatal srácok meg csajok olyanok a kicsiknek, mint az istenek. és az egész nap a sportól szól. nincs olyan sportág, amit nem tanulnak meg, folyamatosan játszanak egymással, és a canselorok ugyanúgy beleélik magukat a meccsekbe, mint a gyerekek. ha legközelebb jövök, a már profi angolommal, lovasoktató vagy lifeguard conselor leszek:)

azoknak, akik nem értenék: a staff (azaz én), takarító és kisegítő személyzet, a canselor pedig az, aki a nap különböző szakaszaiban a gyerekekkel van.

p.s.Émi hazaért már? a Majával what's up?