Értettem, értettem, könyörtelenül gépelem tovább a sorokat a mosogatások és zöldség-szeletelések között. Tegnap ismét kirándulós nap volt, Zsuzsi el is mehetett, erről majd ő mesél, és én nem voltam elégedetlen, mert kaptam vásárfiaként egy plüss kutyamedvét, meg élvezhettem a gyerekvisongás nélküli természetet. A francia fiúval nekiindultunk az eddigi leghosszabb vízitúrára, ezúttal egy kettes indiánkenuban. Ezt még mindig nem lehet megunni. Valamint próbáltak megtanítani golfozni, de eddig az egyetlen sport, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésem. Nagyon szívesen vitatkozom bárkivel, aki meg akarja cáfolni negatív véleményemet.
Az ebédlő falainak hatalmas poszterein szuperhősök és mesefigurák feszítenek. A napokban tudtam meg, hogy minden egyes plakát egy a tábor hagyományaiban nagyon fontos eseményt örökít meg. Ez a Colour War, azaz a Színek Háborúja. Minden évben az utolsó héten kerül megrendezésre. Az egész tábor, a barátok alkotta bírói sereget kivéve, két titkos csoportra oszlik, a vörösök és fehérek, azaz a gonoszak és a jók alkotta hadra. Látszatra ez a két fél mindig valamilyen mesefigurák, filmszereplők álarcát viseli, de tulajdonképpen az egész egy három napig (jövő hét szerda, csüt, péntek) tartó verseny. Verseny a sportágakban, a vetélkedőkben, a kreatív ötletekben, a minél ötletesebb csínyekben, a megjelenésben, a csapatszellemben. Nekem sajnos tavaly kellett volna itt lennem, mikor a Gyűrűk ura futott, de Harry Pottertől kezdve a Walt Disney összesen keresztül, számtalan harc lefolyt már. Mindenki borzasztóan komolyan veszi. Megtörtént a két csapatkapitány kiválasztása, ők pedig elosztották maguk között az embereket. Mi Zsuzsival a piros, azaz a rosszak csapatába kerültünk, fedőnevünk pedig a Gengszeterek, és sajnos az én egetrengetően legnagyobb filmtörténeti hiányosságomat vesszük alapul, a Keresztapát. Pehh. Na de nyertek már háborút rosszabb kilátásokkal is. Szóval ez az ügy eléggé le fog foglalni minket, esténként 10kor kezdődnek a csapattalálkozók. Persze a staffnak nem kötelező, csak a canseloroknak, de hát hogy legyek úgy jófej, ha szobába vonulok? ez itt a kérdés. csatára fel!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zsüli 2008.07.31. 18:52:16
Mi rosszban leszünk...
ZSuuuuu 2008.07.31. 19:32:24
Azért mert egy alma rohadt, nem kell kivágni a fát!
Marjanna 2008.07.31. 21:48:54
dalmus 2008.07.31. 21:58:30