Hm. Itt ringatózom a kedvenc függőágyamban az égig érő fenyők alatt, végre kék az ég! (Happy bácsi szerint EZ EGY CSODA:)) A tájjal és a természettel még mindig nem tudok betelni. Kifogyhatatlanul szép. Lassan ürül a tábor. Tegnap elment Dávid és Morgan. Rajtam kívül mindenki sírt a konyhában, én valahogy nem tudtam átérezni mi is történik. Aztán ma reggel, belépve az ebédlőbe kicsit összeszorult a szívem, mikor nem lehetett 'pálinkás jó reggelt' kívánni senkinek, meg ezzel a kis lökött franciával sem beszélem már meg többet az élet nagy kérdéseit egy kenuban evezve a kedvenc lagunánk felé. Az ebédlőben van egy nagy térkép. Az én kicsi Zoluskámmal ma odaálltunk elé, ő megkereste a nagy Oroszországját és rábökött egy apró falut takaró pontra, ahol mindig és mindenkor szívesen lát engem. Elment a mi trójai hősünk is, aki méltó a nevére. Tartott még egy utolsó salsa órát, amivel megmozgatta az egész társaságot. Mikor már bonyolódni kezdtek a lépések, mi meg fáradni, csillogó szemekkel felkiáltott: "tudjátok a salsával igazából a tested végtelen szabadságát és jókedvét fejezed ki, úgyhogy csak érezzétek a zenét, és táncoljatok ahogy jólesik." Na ez a része nekünk jobban is ment Zsuzsival.

Úgyhogy én már lassan húzom a vitorlát, vagyis készítem rá a lelkemet. Még valószínűleg elkenuzok egyet Fűzanyóhoz, hogy küldjön nekünk jó szelet...

reggel