Utolsó bejegyzésem gépelem a fenyőillatban, a new hampshire-i éjszakában. Alszik a bogár, a darázs, meg a zümmögés, alszik velük a gyerekek viháncoló kacaja, a tábortüzek fénye, az itteni sok tánc, ének, pingpong csata emléke. Milyen borzasztó volt mindig hazamenni a balatoni táborokból...imádtam őket:)

Utolsó vacsoránkat Kathleenéknél töltöttük. Nem fogjátok kitalálni, hamburgert ettünk hotdoggal. Most jöttem rá, nekem ebben az a furcsa, hogy az idősebb generációnak is ez az őshonos kajája. Utána beizzítottuk a karaoke gépet, és egész este énekeltünk. A kislányukat nagyon megszerettem, pont annyi idős, mint Luca. Jaj és amikor Kathleen és Joe duettben elénekelték ezt: https://www.youtube.com/watch?v=z9OGfBGOCpk, majdnem elríttam magam:). Csináltunk nekik ajándékot, egy megható képeslapot, vicces pólókat és kendőt. Imádtam őket, hiányozni fognak.

Sipikém, személyi mindenképp lesz, mert wc-re se megyek el nélküle. Eszméletlen, komolyan mondom eszméletlen. És ezentúl már útlevél nélkül sem. A tegnapi koncertből kihagytam a legjobb részt. Az előzenekar kicsit unalmasnak bizonyult, ellopva egy kedves barátom kifejezését, pár foxigörény ugrált a színpadon, így gondoltam miért ne nézném meg a 21 éven felülieknek fellállított sátrat, egy pohár sör nem árthat a hangulathoz. Nem lepődtem meg, mikor Zsuzsit megláttam a pultnál állni (azt mondta wc-re megy). Az első biztonsági őrnek nagyon tetszett a személyim, a második meg azt mondta, na ezzel én nem megyek sehova, ennek az államnak a törvényei szerint a külföldi csak útlevéllel közlekedhet. Természetesen jelenetet rendeztem, hogy akkor a barátnőm miért futkoshat a pult előtt két korsó sörrel, no erre meg a Zsuzsit is kitették(illetve büszkén és kissé sértődötten kisétált (a sörrel a kezében)). Hát megáll az eszem. A boltban, a bárban, bárhol is vagy, szabályosan csalódottak az eladók, ha kiszámolják a korom, és kénytelenek kiszolgálni. Ahogy egy kedves barátom mondaná, ilyet még Európa nem b.....:D No jól van, jól van, tudom én, még a szagát se...

Holnap Massachusetts, Boston. Reggel Mike még csinál nekünk reggelit, majd Kathleen kivisz bennünk a buszmegállóba. Ettől kezdve az internet elérhetőségünk bajos, de igyekszünk jeleket adni magunkról. Figyeljétek a Zalán sodródó palackokat, meg a postagalambokat. Úristen, négy héten át nagyvárosok hada. Jóéjt Pocahontas, holnap Dr. Szöszit játszok a Harvardon:D

mindenki, egyszer volt, hol nem volt