Indián nyár

Gyors leszek, mert sokan varnak a netre. Megerkeztunk es nekem Boston jobban tetszik, mint New York. A nemet lany egy baratjanal alszunk. Holnap megyunk a Harvardra. (beiratkozni:)) Jaj, meg annyit, hogy az egesz varosnak tenger illata van. Nagyon elvezzuk, millioszor csokolunk mindenkit!!!!

Utolsó bejegyzésem gépelem a fenyőillatban, a new hampshire-i éjszakában. Alszik a bogár, a darázs, meg a zümmögés, alszik velük a gyerekek viháncoló kacaja, a tábortüzek fénye, az itteni sok tánc, ének, pingpong csata emléke. Milyen borzasztó volt mindig hazamenni a balatoni táborokból...imádtam őket:)

Utolsó vacsoránkat Kathleenéknél töltöttük. Nem fogjátok kitalálni, hamburgert ettünk hotdoggal. Most jöttem rá, nekem ebben az a furcsa, hogy az idősebb generációnak is ez az őshonos kajája. Utána beizzítottuk a karaoke gépet, és egész este énekeltünk. A kislányukat nagyon megszerettem, pont annyi idős, mint Luca. Jaj és amikor Kathleen és Joe duettben elénekelték ezt: https://www.youtube.com/watch?v=z9OGfBGOCpk, majdnem elríttam magam:). Csináltunk nekik ajándékot, egy megható képeslapot, vicces pólókat és kendőt. Imádtam őket, hiányozni fognak.

Sipikém, személyi mindenképp lesz, mert wc-re se megyek el nélküle. Eszméletlen, komolyan mondom eszméletlen. És ezentúl már útlevél nélkül sem. A tegnapi koncertből kihagytam a legjobb részt. Az előzenekar kicsit unalmasnak bizonyult, ellopva egy kedves barátom kifejezését, pár foxigörény ugrált a színpadon, így gondoltam miért ne nézném meg a 21 éven felülieknek fellállított sátrat, egy pohár sör nem árthat a hangulathoz. Nem lepődtem meg, mikor Zsuzsit megláttam a pultnál állni (azt mondta wc-re megy). Az első biztonsági őrnek nagyon tetszett a személyim, a második meg azt mondta, na ezzel én nem megyek sehova, ennek az államnak a törvényei szerint a külföldi csak útlevéllel közlekedhet. Természetesen jelenetet rendeztem, hogy akkor a barátnőm miért futkoshat a pult előtt két korsó sörrel, no erre meg a Zsuzsit is kitették(illetve büszkén és kissé sértődötten kisétált (a sörrel a kezében)). Hát megáll az eszem. A boltban, a bárban, bárhol is vagy, szabályosan csalódottak az eladók, ha kiszámolják a korom, és kénytelenek kiszolgálni. Ahogy egy kedves barátom mondaná, ilyet még Európa nem b.....:D No jól van, jól van, tudom én, még a szagát se...

Holnap Massachusetts, Boston. Reggel Mike még csinál nekünk reggelit, majd Kathleen kivisz bennünk a buszmegállóba. Ettől kezdve az internet elérhetőségünk bajos, de igyekszünk jeleket adni magunkról. Figyeljétek a Zalán sodródó palackokat, meg a postagalambokat. Úristen, négy héten át nagyvárosok hada. Jóéjt Pocahontas, holnap Dr. Szöszit játszok a Harvardon:D

mindenki, egyszer volt, hol nem volt

(Figyelem, a bejegyzés még sokkhatás alatt íródott.)

Elsöprő hírekkel jelentkezünk a tengeren túlról, remegő kezekkel gépelek: a BSB fiúk valóban léteznek:D:D:D

12-től 14 éves koromig minden este úgy aludtam el, hogy az ágyam felett egy poszterről Brian mosolygott rám. Már majdnem kihúztam minden kamaszlányos sort a bakancslistámról, és tessék, engem nem engednek felnőni:)

Howie: volt egy latios magánszáma, cukipofa:)

A.J.: a rosszfiú, fekete körmök, szakáll, tetkók:)

Nick: a legpozitívabb csalódás, szóhoz se jutok, majd a Szusi leírja:)

Brian: a legjobb, az örök, a vicces, az édes, mintha ismerném:)

Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen. Emlékeztek ilyenekre, hogy: "Everybody Yeah Rock your body Backstreet's back, alright", meg "I don't care who you are, Where you're from What you did, As long as you love me", és amikor Brian azt énekli, hogy " you are my fire" és aztán azt üvölti: "tell me why" és te üvöltöd vissza a választ:) egy kis segítség: https://www.youtube.com/watch?v=nLcq4OtHtXY&feature=related

Kicsi zaklatott lelkemnek még kell egy kis idő, hogy feldolgozza, csak akartam tudatni veletek, hogy jó volt, hogy ott voltunk és láttuk őket 30 méterről, ott ordítoztunk a rengeteg ordítozó kamasz között és hoztuk a formánkat. Annak ellenére, hogy nem sodortak el a zenei katarzisok, mégiscsak végigénekelték az estét négy szólamban táncos bravúrok meg koreográfiák közepette. De a vonzerejük abban van, hogy a vonzerejük tudatában vannak. A szerelmes-sírós számoknál úgy meresztették a szemük a végtelenbe, hogy az ember szíve majd megszakadt, de volt férfias kacsintgatós huncutkodós spiritusz is, ha kellett. Szóval jól van fiúk, titeket is láttalak, hogy mik meg nem történnek...

Hm. Itt ringatózom a kedvenc függőágyamban az égig érő fenyők alatt, végre kék az ég! (Happy bácsi szerint EZ EGY CSODA:)) A tájjal és a természettel még mindig nem tudok betelni. Kifogyhatatlanul szép. Lassan ürül a tábor. Tegnap elment Dávid és Morgan. Rajtam kívül mindenki sírt a konyhában, én valahogy nem tudtam átérezni mi is történik. Aztán ma reggel, belépve az ebédlőbe kicsit összeszorult a szívem, mikor nem lehetett 'pálinkás jó reggelt' kívánni senkinek, meg ezzel a kis lökött franciával sem beszélem már meg többet az élet nagy kérdéseit egy kenuban evezve a kedvenc lagunánk felé. Az ebédlőben van egy nagy térkép. Az én kicsi Zoluskámmal ma odaálltunk elé, ő megkereste a nagy Oroszországját és rábökött egy apró falut takaró pontra, ahol mindig és mindenkor szívesen lát engem. Elment a mi trójai hősünk is, aki méltó a nevére. Tartott még egy utolsó salsa órát, amivel megmozgatta az egész társaságot. Mikor már bonyolódni kezdtek a lépések, mi meg fáradni, csillogó szemekkel felkiáltott: "tudjátok a salsával igazából a tested végtelen szabadságát és jókedvét fejezed ki, úgyhogy csak érezzétek a zenét, és táncoljatok ahogy jólesik." Na ez a része nekünk jobban is ment Zsuzsival.

Úgyhogy én már lassan húzom a vitorlát, vagyis készítem rá a lelkemet. Még valószínűleg elkenuzok egyet Fűzanyóhoz, hogy küldjön nekünk jó szelet...

reggel

A háború véget ért. Úgy is van rendjén, hogy végül az Igazság győzött a Gengszterek hadával szemben. Legalább itt, meg a mesében legyen így. Az utolsó kötélhúzó versenyen egymásnak feszült a két csapat, és igazán filmbe illő pillanat volt látni a nagy Keresztapa és családja elkeseredett harcát, majd dicső végét.

Mike valóban nagyon kitett magáért, hogy megköszönje eddigi munkánkat. Pénteken közös teke, szombaton titkos hűtőtáska. De ezt Szusi (az osztrák lány szerint:)) már leírta.

Akkor lássuk a mai napot: elérkezett az utolsó vasárnapi szabadnap. Mély és kimerítő alvás, reggeli napsütés, forró zuhany, majd egy gyors reggeli. Átvágtattam a focipályán, szép jó napot kívántam a kunyhócskáikban hűsölő öreg barátoknak, és lefutottam a partra, hogy üdvözöljem a szemetet szedő Morgant (francia fiú). Szóval a megszokásnak, a napsütésnek, az élet ütemes rendjének egyfajta jóleső lelki békéje kerülgetett. Így is maradt a nap végéig. Ma öt mexikói fiú vitte el minket kirándulni, azt hiszem ezzel megkoronáztuk a vasárnapjainkat. Egy tengerparti outlet-faluba mentünk, fillérekért kaptunk meg mindent, nem győztünk rohanni egyik boltból a másikba. Mivel lekéstük a vacsit, hazafelé beültünk egy étterembe. Hááát, próbálok nem áradozni, de nem fog menni: ezek halálosan viccesek, jókedvűek, hangosak, vérükben az állandó dobolás, éneklés, perlekedés. Szóval nemcsak az angolom és a németem, de a spanyol nyelvtudásom se bánja az idei nyarat.

Még annyi megjegyzést akarok már régóta tenni, hogy tényleg mennyire egyedüli, egyéni és sajátos nyelv a magyar. A szlovák és a cseh egy nyelvet beszél, de megértik magukat a lengyellel, és állandó szójátékban vannak az orosszal. Osztrák és német...Spanyol és francia sok szó hasonlít, a spanyolt hallani egyébként egész Amerikában, a francia franciául beszél a Kanadaival...Tegnap azon botránkozott mindenki, hogy nekem nehéz női és férfi nemek közti különbséget tenni a névmásokban, mert a mi nyelvünkben nincs ilyen. Na kedves nyelvtörténész barátaim, ez egyébként miért van? A mi pusztai őseinknek mindegy volt, hogy férfiről vagy nőről beszélnek-e?:)

nagyon cansalda vagyok, úgyhogy jóéjt, puszi a pofitokra

amerikai teknős