Texasi második napunkon ismét buliba mentünk a mexikói vacsora után. Már régóta rajzolok magamban egy ’embertérképet’ a világról. A huostoni belvárost Kathy arcával jelölném. (őt most azért nem jellemzem, mert Zsuzsi bejegyzésében minden megtalálható, kettőnkké ad ki egy egészet) Texas az élőzene hazája, így minden bárban egy-egy zenekar szolgáltatta a muzsikát. Azok után, hogy a Sipit azonnal végigcsókolta az egész band, én már nem lepődtem meg semmin. Tudjátok, hogy nem szeretek bulizniJ:D. Azt azonban nem bírom feldolgozni, hogy éjjel kettőkor mindenhol felkapcsolódik a villany, bezárnak a pultok, és a tömeg megindul kifelé. Huhuhú, ez hány embert kímél meg a macskajajtól. Nagyon tetszett a csütörtöki bár, ahol Jack meghívott pár agancsos kólára, meg a csajos buli is pénteken, de a hétvégi kirándulás akkora pont volt az i-re, hogy azt se tudom, hogyan kezdjek neki. Szombat délután indultunk el Tivadarral, akinek ezúton is ’köszönöm, hogy ott aludhattam’, meg a Sipinek is, hogy keresztútjaink találkoztak egyszer régen Zamárdiban. Szóval DJ. Tivadar keverte a zenét és nyomta a gázt Austinig a texasi sztrádán, a négy cowgirl meg vokálozott mögötte. Így hagytuk el az olajmezőket, a ranchokat, meg a fák alatt hűsölő marhák kérődző tekinteteit. Istenem, hogy imádok utazni, csak mindig és mindig szaladjon az út. Az első megálló egy austini kilátóhely volt, ahonnan beláttuk a folyót, meg a gazdagok negyedeit, majd turistáskodtunk egy itallerakatban, és elfoglaltuk a szállodai szobánk. Igen, így sikerült elérni a végleteket. Az erdő közepéről, ahol nyikorgott az ágyam, sosem száradt meg a nedves törülközőm, sosem volt érdemes megmosni a talpam, hálózsákban aludtam és hajnalban keltem, hogy felsikáljam a padlót, most, augusztus 23-án, a Zsuzsi szülinapján, egy Hilton szállodába keveredtem. A 15. emeleti szobánk hatalmas ablaka a városközpontra nyílt, akkor lett a legszebb, mikor kezdtek kigyúlni a fények. Tettünk még egy sétát, hogy meglessük Austin legkülönlegesebb nyáresti látványosságát, a denevérek vonulását. Arra emlékeztetett a helyzet, mint mikor Ibizán a ’Tenger kávézója’ előtt hatalmas tömeg gyűlt össze este, és égre tapasztott szemekkel bámulták a napnyugtát. A világ legtermészetesebb dolga valami lélekemelő csoda lett pár pillanatra. És mire várt itt a tömeg? Arra, hogy több millió denevér, kívülről rendkívül szervezettnek tűnő, szabályos rendben, elhagyja a híd alatti biztos nyugvóhelyet az alkony beköszöntével. Akár egy fekete füstgomolyag, úgy áramlottak kifelé. Denevérvonulás kipipálva. Nézzük az éjszakát. Visszatérve a hotelba szép kényelmesen, semmit el nem sietve felöltöttük a báliruháinkat, éltettük Zsuzsit, amennyire lehetett, megbeszéltük az élet dolgait és megittuk a sört. Austinban egyetlen utcát kell ismerni, a HATODIKAT, ez maga a paradicsom A tömegek úgy hullámoznak az irányába, akár az előbb taglalt denevérek. Itt nem boltok, hanem pubok, kocsmák, szórakozóhelyek érik egymást. Választani sem lehet: Sakáltanya, Soho, vagy Vak Disznó. Ez utóbbi lett a végzetünk. Sipivel megkezdtük a táncot a színpadon, Zsuzsit éltették a hangosba, meg beverekedte magát a DJ pultba, Zsófit szóra bírta egy kétméteres kosaras. Én épp leforgattam a Stap up 3-at egy fekete versenytáncossal, mikor kettőt ütött az óra, és az austini bulinak köpött a tv maci. A booggi lábú, szomorkodó fiatalság kitódult az utcára, amit éjszakára lezárnak a forgalomnak, és sosem látott ismerkedési roham indult meg. Mindeni beszélgetett mindenkivel, mint valami régi haverok, úgy álltunk össze ismeretlen ismerősökkel egy-egy fényképre, vagy ’mizu veled’ társalgásra. Így kaptam szép tollat egy madridi fiútól, meg tanultam meg majdnem golfozni, de a leginkább akkor mosolyogtam magamban, mikor végignéztem az angolul folyékonyan csacsogó társaságon. A Hilton is megismerte a magyarok istenét, mert a sherif bácsik igen kuncogtak a bajszuk alatt, az én öreg Sipi barátnőmmel meg jó cigányokhoz méltóan két órán keresztül ismeretlen magyar népdalokat énekeltünk az ablakban, Austin fényeinek. Úgy döntöttem nem cenzúrázom a legviccesebb történetet sem: A 6. utca végében már éreztem, fiatalságom egyik nagy éjszakája fog ehhez a helyhez kötődni, így berohantam egy szuvenír boltba, hogy vegyek egy I love Austin pólót. Mentségemre, a legtöbb pólón ez volt a felirat. Hajnalban felpróbáltam a portékát, és a tükör előtt állva, fordítva böngészve a betűket nyilallt belém a végzetes felismerés. A pólón egy austini embléma felett ez a felirat díszeleg: ’I was drunk in Austin, Texas, ont he 6th Street’, azaz egyszer berúgtam Austinban, Texasban, a hatos utcán. Szeptember 21-én Budapesten, erről lehet majd felismerni…:D Üdv New Yorkból, a mami már itt szunyókál mellettem. Csók!