(Figyelem, a bejegyzés még sokkhatás alatt íródott.)

Elsöprő hírekkel jelentkezünk a tengeren túlról, remegő kezekkel gépelek: a BSB fiúk valóban léteznek:D:D:D

12-től 14 éves koromig minden este úgy aludtam el, hogy az ágyam felett egy poszterről Brian mosolygott rám. Már majdnem kihúztam minden kamaszlányos sort a bakancslistámról, és tessék, engem nem engednek felnőni:)

Howie: volt egy latios magánszáma, cukipofa:)

A.J.: a rosszfiú, fekete körmök, szakáll, tetkók:)

Nick: a legpozitívabb csalódás, szóhoz se jutok, majd a Szusi leírja:)

Brian: a legjobb, az örök, a vicces, az édes, mintha ismerném:)

Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen. Emlékeztek ilyenekre, hogy: "Everybody Yeah Rock your body Backstreet's back, alright", meg "I don't care who you are, Where you're from What you did, As long as you love me", és amikor Brian azt énekli, hogy " you are my fire" és aztán azt üvölti: "tell me why" és te üvöltöd vissza a választ:) egy kis segítség: https://www.youtube.com/watch?v=nLcq4OtHtXY&feature=related

Kicsi zaklatott lelkemnek még kell egy kis idő, hogy feldolgozza, csak akartam tudatni veletek, hogy jó volt, hogy ott voltunk és láttuk őket 30 méterről, ott ordítoztunk a rengeteg ordítozó kamasz között és hoztuk a formánkat. Annak ellenére, hogy nem sodortak el a zenei katarzisok, mégiscsak végigénekelték az estét négy szólamban táncos bravúrok meg koreográfiák közepette. De a vonzerejük abban van, hogy a vonzerejük tudatában vannak. A szerelmes-sírós számoknál úgy meresztették a szemük a végtelenbe, hogy az ember szíve majd megszakadt, de volt férfias kacsintgatós huncutkodós spiritusz is, ha kellett. Szóval jól van fiúk, titeket is láttalak, hogy mik meg nem történnek...